Mi a közös a közösségi médiában? | Diák Center

Az élmény lehet, de a legfontosabb, azaz a felelősség biztos, hogy nem lesz közös, bármi is történjék! Kétarcú világ: a szabadsággal kápráztat, hamis önismeretre késztet és irreális igényeket támaszt önmagunkkal és környezetünkkel szemben. Olyan könnyű kezelni és oly egyszerű elmerülni benne, hogy észre sem vesszük, milyen sok életidőt pazarolunk rá anélkül, hogy az megtérülne. Nagyszerű kommunikációs eszköz, ha jól használjuk, de igen vékony a jég, így könnyen beszakad, ha nem érzékeljük, hol a határ!

 

Ne engedjük, hogy kifosszon!

 

Személyiségünk, egyéniségünk a legnagyobb erőforrásunk. Nem a pénz tesz gazdaggá és értékessé, hanem a siker belső feltétele, azaz a szellemi és érzelmi tőke, mellyel rendelkezünk, és amelyet valós, értékes, élő kapcsolatokkal és tudással gyarapíthatunk. A közösségi oldalak azzal kecsegtetnek, hogy bármit mutatunk magunkról, az igaznak tűnik és igaznak is minősül, tehát külön személyiséget is felépíthetünk a virtuális valóságban. A probléma viszont hatalmasra dagadhat, amennyiben bedőlünk ennek a téveszmének: a valódi és a virtuális személyiségünk közötti távolság belső konfliktushoz, belső bizonytalansághoz, félelmekhez és személyiségtorzuláshoz vezethet. Ne kockáztassunk!

 

Izgalmasabb, de kockázatosabb is

 

Főként fiatal éveinkben, amikor nyitottak és fogékonyak vagyunk minden izgalmas jelenségre és az új dolgokra, csábító lehet a könnyen elérhető siker. A Facebook, az Instagram vagy éppen a Pinterest már egyetlen fotóval is sztárt farag belőlünk, de nem tudjuk kontrollálni, ki fér hozzá és milyen célokra használja a rólunk elérhető információkat. A szűrők bizonyos mértékben védenek, de tökéletes kontroll nem létezik az online világban. Legalábbis nem a mi kezünkben van, ez könnyen belátható. Az ártó szándékú „halászok” mindig az aranyhalakat, vagyis a legjobbakat szeretnék kifogni és egyre több az olyan bűncselekmény, amit a közösségi oldalakon követnek el.

 

Ésszerűen, korrekten és tudatosan!

 

Isten őrizz, hogy ne használjuk őket, de legyünk nagyon tudatosak a közösségi oldalakon megosztott információk tartalmával és mennyiségével kapcsolatban! Ugyanez igaz fordítva is: a másokról és máshonnan származó igazságokat sem feltétlenül az internet világából kellene beszerezni, vagy legalább ellenőrizzük le valóságtartalmukat! Cégek mennek már tönkre például a „fishing” miatt: megrendelünk valamit interneten, majd kapunk egy messenger üzenetet, hogy hová utaljuk a pénzt, kifizetjük és kiderül, hogy adathalász művelet volt és a valódi partnerhez semmi köze, tehát ki kell fizetni neki. Tehát minden levelet és üzenetet, amelyben pénzügyi tranzakcióval kapcsolatos adatok vannak, másik csatornán vissza kell igazoltatni: telefon, személyes megkeresés stb.

 

Ha jól csináljuk, aranyat ér

 

A közösségi média kiválóan platform a kapcsolatépítésre és a kapcsolattartásra, de munkakeresés szempontjából sem utolsó. A hatékony kommunikáció lényege, hogy mindig csak azt és annyit osszunk meg másokkal, amennyire feltétlenül szükségünk lehet, a bizalmas kapcsolatok úgyis személyes jelenlétet feltételeznek. Nagyszerűen le lehet mérni például egy cég hitelességét, ha megfigyeljük a kommunikációját és persze a dolgozók által megosztott tapasztalatokra is odafigyelünk. Igyekezzünk kiegyensúlyozott és pozitív kommunikációra önmagunkról is, semmiképpen ne ígérjünk túl sokat, hiszen a munkáltatók HR-esei is ellenőrzik a profilunkat, persze nyilván nem publikusan, de az vesse rájuk az első követ aki még nem csinált ilyet. Többet ésszel, mint erővel! – itt is igaz: nem szabad túlzásba vinni a közösségi média saját életünkre gyakorolt befolyását.

Írta: Diák Center
Regisztrálj és értesülj friss munkáinkról!